„…a lankadt kezeket és megroggyant
térdeket egyenesítsétek ki…”
Újraindítás – ismét szembe jön ez a szó. Nem szeretem, mert olyan modern.
Felkapott, népszerű kifejezéssé vált. Pszichológusok, terapeuták, motivációs
trénerek, internetes bloggerek, New Age-guruk használják nagy előszeretettel. A magamfajta egyszerű családból származó személy – édesapám sofőrként
dolgozott – az újraindítás szót hallva az autó vagy motorbicikli motorjának az
újraindítására gondol inkább. A motorbiciklit – amikor még nem volt elektromos indítómotor – berúgták. Ha megállt, újra be kellett rúgni. Ma úgy mondanánk: újraindítani.
Bár a kifejezés mai használatában modern és ebből fakadóan népszerű, ennek ellenére maga a gondolat mégis régi. A Zsidókhoz írt levél szerzője erre
bátorítja az olvasóit: „Azért a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki, és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem
inkább meggyógyuljon” (Zsid. 12, 12–23).
Az újraindítás nem új dolog, nem most találták fel. Az Ige a cselekvésnek
két irányát határozza meg. Saját magunknak kell a kezeinket és lábainkat kiegyenesítenünk – mert azok nem egyenesek, vagy nem eléggé egyenesek –,
de mindez azt is kell jelentse, hogy mások érdekét is szem előtt tartjuk. Ez
a célunk az újságunkkal is, hogy
újrainduljunk, s hogy mások is
újraindulhassanak, mások se
hajoljanak el, „hanem inkább
meggyógyuljanak”. Együtt kell
indulnunk.
Ajánljuk ezt az újságot mindazoknak, akik látják a szükségét
az újraindításnak, és még erőteljesebben ajánljuk mindazoknak,
akik még nem látják szükségét,
de talán az újságot olvasva rádöbbennek, hogy igenis van értelme